Az első jelek (00.)
- Mond csak, te mit vársz az élettől? - kérdezte a látványba veszve Fandral.
- Pont ez a kérdés jutott csak eszedbe? - válaszolt Thor.
- Mi lehet ez?
- Nem tudom, de hogy nagy, az biztos...
A két asgardi tíz méterre állt a szentély bejárata előtt, de már a távolból is látni lehetett a szétrongált épületet. Ahogy közelebb sétáltak, hirtelen egy szélörvény tört ki a hasadékból, ami majdcsak magával ragadta őket.
- Oké, lassan kezdek pánikba esni.
- Nyugi Fandral, ez csak egy kis...
Thor egyből elhalkult, amikor a lyuk mélyére nézett, ami alatt a végtelen űr tátongott.
- Itt az idő, hogy ezt közöljük apámmal.
A két harcos amilyen gyorsan csak tudott, visszaindult a palotába, ahol rögtön Odin elé siettek.
A csarnokban még mindig látszódtak a romok, amiket Loki hagyott maga után, még az eltűnése előtt. A trónon ülő Odin pedig magán viselte a megmaradt hegeket, sérüléseket.
- Apám! Van valami, amit feltétlenül látnod kell! - lihegte Thor, majd apja elé dobta a hologrammozót, ami tisztán mutatta a hatalmas hasadékot.
- Ez az Exfidek szentélye?
- Igen.
- Azonnal menj az ember barátaidhoz, és kérd a segítségüket. Talán ők tudják, hogy mi a fene ez, de ha mégsem... Valami rettenetes dolog van készülőben.
***
- Mégis mi a frászt művelsz?
- Inkább te mit művelsz?
- Na jó, hogy a fenébe került fel a reggelid a plafonra? - szűrődött ki a kis konténer szerű kunyhóból.
Ez volt a Foster csapat kis főhadiszállása Asgardon, amit a kutatásaik miatt helyeztek el. A két világ közti kapcsolat jelképeként is szolgált, de a legfontosabb felfedezéseket itt tették. Azonban a folyamatos fecsegés, és zsivaj állandóan átjárta a kis sátorházat.
- Oké, elmagyarázom. Én csak gyorsan meg akartam reggelizni, mire te hirtelen előbukkantál. Nem tehetek róla, egyszerűen nagyon ijedős vagyok te is tudod. - hadarta Kat.
- Jó, de miért a gyakornokod vakarja le, akit elrángattál. Eleve, ő mit keres itt? - felelte Jane, aki Thor láttán láthatóan elgyengült. - Ó, mi történt? - látta meg a férfin az aggodalmat.
- Hatalmas bajban vagyunk.
A kis csapat Thor kíséretében a palota másik oldalára indult.
- Az Exfid szentély alatt van.
- Exfid? Erről még nem hallottam.
- Ez egy másik faj, akik az egész világon megfordulnak, és hagynak egy szentélyt. Persze a legtöbb helyen lerombolják őket.
- Mégis mit akarnak, hogy eltörlik a saját szentélyüket?
- Már ha ők voltak.
Ahogy közelebb értek a templomhoz, egy ismerős, sötét árnyat pillantottak meg. Az alak lassan lépkedett a hasadék mellet, majd megállt.
- Maradjatok itt, azt hiszem tudom ki az - utasította Thor, majd lassan közelebb sétált.
Az asgardi herceg féltestvére, Loki mellé sétált.
- Tehát te is előbújtál.
- Hidd el elég okom volt rá - felelte hűvösen. Látszott rajta, nem jókedvéből jött elő. A karjain, és a hátán látszódtak a megmaradt sebek, mégis egyenesen tartotta magát. - Nehezemre esik kimondani, de figyelmeztetni jöttem, sőt. Hajlandó vagyok segíteni is.
- Hát ekkora a veszély?
- El sem tudnád képzelni - nézett hátra. - A kis barátnőd, a csapata, az apánk. Mind életveszélyben vannak. Az ellenség sokkal nagyobb, mint várnád. Nem lesz elég néhány hős katona... A Föld, és Asgard, el veszik. Ezek az Exfidek, azért építettek mindenhová ilyen szentélyeket, hogy ide teleportálhassanak. Ezzel a lyukkal aktiválták, vagyis most már betemethetjük, vagy akármi, de idejutnak. Ezek készültek a háborúra, és most készen állnak. Ezután, már akármi jöhet, az halálos lesz.
